A horgász természetrajza (Ungár István, 1928) • Horgaszat.hu

A horgász természetrajza (Ungár István, 1928)



Kétféle horgász van a természetben, de rokonságban nem állanak egymással. Az egyik, aki azt hiszi, hogy kitűnő sportoló, de sohase fog semmit, a másik, aki keveset beszél, de annál több saját fogta halat eszik. Olvastam egy könyvet, ugyancsak sporthorgászat volt a címe. Ebben a horgásznak a következő dolgokkal kell bírnia: Zöld ruha, hogy a hal észre ne vegye, zöld kalap, combig érő gumicsizma, esőköpeny, - magával kell vinnie 1 drb. reszelőt, 1 drb. éles kést, egy baltát, haltartó kosarat, apró halnak való bádog dobozt, giliszta dobozt, háromlábú széket, 100 méter zsinórt, egy sima falapátot, horog kiszabadító árt, egy tárca különböző műlegyet, - vagy hat féle különböző sziszétmájú horogkészletet, 8 méter hosszú nyelet, melynek súlypontja 1/5 - énél van, a nyélen felcsavaró szerkezetet, vágóhorgot, szákot, egy darab furkósbotot a hal agyonverésére, egy puskát fickóval töltve a hal agyonlövésére, horog tűt, horog kiszabadító tűt, különböző nagyságú fenékónt, forgókat, ólom csalihalat, cseresznyét, szilvát, légykukacot dögből, lisztférget, - mert sohasem tudja az emberfia, mi tetszik a halnak, - jó a főtt árpa is, (csak nem tudni miként kell horogra tenni) s ha a horgász fogni akar, kilométereket kell bebarangolni, tehát állandó mozgásban lenni. A nyelet állandóan kézben kell tartani; mert csak igy lehet igazán érezni a hal kapását.

Mindez talán igaz a pontos németeknél, nálunk azonban egész mások a viszonyok. A jó horgásznak mielőtt elindul, tisztában kell lenni, mit csinál a víz, milyen hónapot ir a kalendárium, mit akar fogni s tudnia kell, hogy amit fogni abba; kap-e aznap. Az ilyen horgász aztán zsebébe teszi horgait, ha ragadozóra megy a csalihorgot, ha egyébre, a csuszát, vagy gilisztát, esetleg tiszavirágot, legyet, vállára veti nyeleit, szákot, haltartó hálót, pár tartalék horgot, zsineget, nehezéket, bicskát, pipát, dohányt, nem a legjobb nadrágját, és nem is a lakktopánt s mint aki legjobban fel van szerelve, nyugodt lelkiösmérettel kikeresi a legjobb horgászó helyet. A jó horgászt tehát nem a felszerelés sokoldalúsága, hanem a kevésnek megfelelő volta teszi. Horga éles, mint a tű, nyele könnyű, de tartós, zsinórja vékony, de kitartós, csalija elsőrangú és bőséges, s a hely ahova csendben letelepszik, elsőrangúan megválogatott. Ő maga hallgatag mint a hal, nyugodt mint a szobor, éber mint a sas, szemfüles mint a róka, és igyekszik mindig maga lenni. Szeretnie kell a vizet, mint az első ideált, lelke csodálatosan köszörült drágakő legyen, mely ezer színben, száz képben tükrőzzön vissza minden szépséget, mely körülötte van, gondolata mélyen lásson minden élet megnyilatkozás szemét el ne kerülje a legkisebb bogár, a legapróbb hal sem.

A jó horgász nem dicsekvő, nem meséli el mindennapi kalandját egy másiknak, nem mondja el mit fogott, mert amellett, hogy a következő évben több bért fizet a víztulajdonosnak, még az a kellemetlenség is éri, hogy hosszú próbálkozás után fölfedezett elsőrangú helyét elfoglalva találja, ami igen kedvét szegi a sportolónak. Mert tudok olyan bravúrról is, hogy a dicsekvés folytán elárult helyre jutandó, már reggel 2 órakor felkelt s mikor az áldott helyre megérkezett, teljes gőzzel munkában talált egy - harmadikat, aki akkorra már vigyorogva mutatta a korai felkelés „aranyát.” A horgász tehát hallgatag, de nem szűkszavú. Szívesen mond meg mindent, amit a másiknál jobban tud, szívesen ajánlja fel a vendégnek drága jó helyét, örül, ha vendégének élvezetet nyújtott, de nem beszél, ha nem kérdezik. Az igazi horgászó korán fekszik, de még korábban kel, mert jól tudja, hogy az igazi jó halfogás a derengés után kezdődik, amikor minden megindul. Puhán lépdel és óvatosan végez minden mozgást, hogy sem lábdobogással, sem csónakzörgéssel el ne riassza környékéről az óvatos „öreg” halat. Öröme a szép napsütés, a derült ég, a tűző nap. Tudja, hogy a dél néki éppúgy pihenő, mint a halnak, ilyenkor tehát nem akar erővel fogni. Nem nagy igényű, megelégszik szép keszegekkel is. Türelmes, mert tudja, hogy a tőle 100 méterre levő hal nem értesült arról, hogy a felcsalizott horog a vízben van, s kitűnő ebédre van kilátása. Tudja, hogy a ragadozó hal, kivált az öregje nem kóborol, hanem helyben várja a prédát, tehát nem várja, hogy a hegy menjen Mohamedhez, hanem ő megy a halhoz.

S végül, nem kapzsi! Ha eleget fogott, megy haza, vagy keres más halfajt, hogy vegyessé tegye az eredményt. Tudja ugyanis, hogy igazi jó hallé egy fajta halból nem olyan csemege, mintha öt-hat fajta főtt benne. Ismernie kell minden faj használhatóságát s mindenekelőtt tudnia kell, hogy a jó hallét csak a csuka adja, s a süllőt nem főzi hozzá, mert abban nincs erő. Ellenben nem kerülte el figyelmét, hogy a ponty és harcsa minden formában jó. Egyszóval a jó horgász mindent tud, ami a hallal Összefügg, tudja annak természetrajzát, tudja mikor ívik, hol ívik, - tudja mit, hol és mikor eszik, - s ha megfogta, tudja mire kell felhasználnia, hogy a legjobbat kapja belőle.

A horgász természetrajza (Ungár István, 1928)


teccik

teccik

Hozzászólás

Bocs a robotok miatt kell.......

style="display:inline-block;width:336px;height:280px"
data-ad-client="ca-pub-0247853432262782"
data-ad-slot="5287266349">