sporthorgász

Nem értem, hogy lehet oly türelmesen egy helyben ülni és várni a jószerencsét! De sokszor hallom horgászó utaimon ezt a csodálkozó, sokszor gúnyos kérdést felcsendülni hátam mögött azok szájából akik egy ideig figyelik a vízbe vetett úszóm mozgását és rövidesen megunva a várakozást, továbbállanak.

Elmesélem, hogyan tiltottak ki örökre Eddie Spencert, Anglia egyik legelőkelőbb pisztrángos vizéről.

Még a háború előtti boldog időkben egy Angol sporthorgász eljött vagy 3 hétre Felső-Magyarország egyik kitűnő pisztrángos patakjához csak azért, hogy sportjának élhessen. Első dolga volt természetesen az, hogy az állami halászjegyet és a halászat tulajdonosától a horgászengedélyt megszerezze.

Igen különös a balsors játéka, amelyet vadásszal, horgásszal űz kedvelt sportjának gyakorlása közben. Tarkább és sokoldalúbb a horgászatnál, amint még látni fogjuk, mert százszorta nagyobb terjedelmű az a felület, melyen a «pech» szinte minden pillanatban megkörnyékezi. Sőt mondhatjuk, hogy talán nincs olyan emberi tevékenység, amelynél a balsors csak megközelítőleg is oly kegyetlen tudna lenni, mint épp a horgászatnál. A vadász ha pl. - este őzbakra megy cserkelni, egy pillanat alatt megállapítja, hogy puskája, néhány tölténye, csöve rendben van-e és indulhat a legjobb reménységgel útjára.

Ha a horgásznak módjában van csónakon járni a vizet, s egy kissé látni tud, majd mindennap s a napnak is majdnem minden szakában másként látja megnyilatkozni a hal életét. Legcsendesebb a víz a tűző déli órákban, s legélénkebb estefelé s kora reggel. Ha jól figyel, egy nap azt veszi észre, hogy a ponty, vagy egyáltalában a hal csak az orrát dugja ki a vízből s újból elmerül. Mintha csak kiszagolna egy pillanatra a szabad levegőre. Ilyenkor legjobb ha haza megy a horgász. A víz se nem apad, se nem árad, a hal nem kap.

Ezt a füzetet a „Balatoni Sporthorgász Társasság" azzal a célzattal bocsátja útjára, hogy a Balaton horgászviszonyait nem ismerő külföldi vendégek segítségére legyen, mert nehéz sporteredményt elérni olyan vízen, amelyet a sporthorgász nem ismer. Különösen áll ez a Balatonra, amely teljesen más, mint általában a többi európai tó. A Balaton aránylag sekélyvizű meleg tó, és nem alpesi, mély, hideg víz. Hőfoka nyáron 22-26 C fok, tehát benne pisztrángféle, lazacféle halak nem élnek. Egészen hiába való volna tehát csónakról a műcsali (spinner) stb. vontatása.

A halászbot főleg rugalmasságánál fogva képesíti a horgászt egyrészt arra, hogy a csalit állóhelyéről minél messzebbre biztosan és úgy vesse és vezesse a hal elé, a, mint a helyzet ezt szükségeli, de főként arra, hogy a horogra akadt és hevesen védekező nagyobb halat a legvékonyabb horogín használatával is szárazra juttat-hassa, míg a nem eléggé hajlékony horognyélről a jóval vastagabb és erősebb zsinórt is képes az illető hal elszakítani.