márna

Jó régen, még a múlt század végén, útra kelt egy tót legény szerencsét próbálni. A Poprád mellól indult, s meg sem állt Biharig. Akkoriban nem volt ez ritkaság, sok vigéc, vándoriparos rótta a Monarchia útjait, nem kellett hozzá útlevél. Madranek Janó szegényebb volt a templom egerénél, de értett egy mesterséghez, a vízimolnársághoz. Húsz év múlva a "hé Janó!"-ból Madranek úr lett. Három malma alá folydogált a Fekete-Körös csendes vize, Tenkén, Rippán és Gyantán nála őrölték a legjobb lisztet az aranyszínű bihari búzából.

Ünnep előtti menü-vita folyik a konyhában, nejem és menyem a sonka pácolásának módozatait vitatják. Félfüllel kagylózom. Mindenről szó esik, egy dolog kivételével. Úgy látszik, a „tojásföstés” az idén is elmarad — állapítom meg csöpp szomorúsággal, s a húsvéti hímes tojások kapcsán eszembe jut egy régi történet.

Istenem, milyen szépek is voltak azok a régi, hajdani húsvétok! A maguk nárcisz illatú várakozásaival, melyhez az eget kémlelő aggódás is hozzátartozott. Flaszteron és beatzenén felnőtt fiaim flegmán kérdik: miért, nem mindegy volt, hogy esőben vagy napfényben mentetek tarhálni? Elfajzott népség! Nekik a locsolkodás és az ezért kijáró hímes tojás tarhálásnak minősül.

A hétvégén ismételten kilátogattam az általam nagyon kedvelt dunai szakaszra. A szerelék szintén nagyhurkos feederbotos módszer, a csali ismételten giliszta. A víz enyhén áradt. A léghőmérséklettel sem volt probléma, mert 12°C alá nem süllyedt. A kapások sötétedéstől indúltak. Rengeteg kapás volt, de csak keveset tudtam megfogni. (mikimanoo most örülhetsz!) De a végére rájöttem, hogy a Jászok szórakoznak velem, ugyanis kapásaim után rendszerint üresen vettem ki a horgot. Megjegyzem, hogy ilyenkor érdemes kézben tartott bottal kivárni a kapás folytatását, mert így sokkal eredményesebben akad meg a hal. Halat ismételten nem vittem haza.

További képek

A hosszú hétvége délutánjait horgászbarátommal a megszokott dunai szakaszon töltöttük. Mindketten feedereztünk, gilisztával. A felszerelésünket, a már bevált nagy hurkos módszerrel kötöttük. Pénteken 3-0-ra vesztettem, szombaton 0-0-ás döntetlen, vasárnap 3-1-re nyertem. A halak átlagsúlya 1,5kg körül volt. A kapások sötétedéstől este tíz óráig, kisebb-nagyobb megszakításokkal zömmel pöcögtetősek voltak, de a cimborámnak volt egy botindító kapása is. Annak ellenére, hogy elég erős széllel kellett szembenéznünk, ami a hőérzetünket is meglehetősen csökkentette, nagyon jó kis pecázásban volt részünk. Mindegyik halat visszaengedtük.

További képek

Ez a nap is elérkezett végre. Viszonylag kellemes, kissé szeles idő fogadott minket a vízparton, 2010.02.27-én kora délután. Balázs barátommal, néhány nappal előtte kimentünk harmatgilisztát szedni. Sikerült vagy 20-25 szál "anakonda" méretűt összeszedni, így a hétvégi horgászatunk már meg volt alapozva. Kiértünk a Duna partjára és nekiálltunk szerelni, csalizni és már repült is a szerkó. Sötétedésig csak a halak távoli ugrálásában és jó néhány magasan elrepülő Kormoránban gyönyörködtünk. Leszállt az est, kis idő múlva kapásom volt. Egy egészséges 55Cm-es 2,66Kg-os márna volt a tettes. Nem sokra rá egy Jász is tiszteletét tette, ami kb. 1kg-os lehetett. Újabb szünet, majd Balázs botja is jelzett. Az eredmény egy 2,2kg-os Márna.

További képek

Nagyon jó kondiba vannak Hispánia márnái. Annak idején gzozival tanakodttunk egy "erősen nyurgának" tűnő halonakon, ezért még mindíg nem egyértelmű hogy azok mik ?

Ezekről a képekről van szó :
1. http://horgaszat.hu/kepgaleriak/milyen-hal-ez-talan-ponty
2. http://horgaszat.hu/kepgaleriak/milyen-hal-mar-megint

További képek

Márna a Himalájáról.