horgász

Kétféle horgász van a természetben, de rokonságban nem állanak egymással. Az egyik, aki azt hiszi, hogy kitűnő sportoló, de sohase fog semmit, a másik, aki keveset beszél, de annál több saját fogta halat eszik. Olvastam egy könyvet, ugyancsak sporthorgászat volt a címe. Ebben a horgásznak a következő dolgokkal kell bírnia: Zöld ruha, hogy a hal észre ne vegye, zöld kalap, combig érő gumicsizma, esőköpeny, - magával kell vinnie 1 drb. reszelőt, 1 drb.

Előszó
Művemet több évi tapasztalat és megfigyelés alapján írtam. Remélem, hogy a halászat egyik legkedveltebb ága: a pisztráng és lepényhalhor-gászat terén hasznosat nyújt. Iparkodtam a tudnivalókat oly térjedelemben, s ugy világítani meg, hogy azoknak már elméleti elsajátítása is a kezdőt féligmeddig kész horgászszá avassák fel. Ha munkám itt-ott nem felelne esetleg meg a várakozásnak, vigasztal az a tudat, hogy: »Nullus liber est tam malus, ut non aliqua parte prosit.«
Liptó-Bessenyőn 1903. évi május hó 15-én.
A szerző.

BEVEZETÉS

Sokan azt gondolják, hogy a ponty kizárólag fenék közelben kutat a táplálék után és csak is ott fogható. Amennyiben fel tudjuk csalni felszínközelbe, és ott is tudjuk marasztalni óvatos barátunkat - akkor szép sikereket érhetünk el a ponty - vízközti és vízfelszíni horgászatában. A ponty a felszínen úszó kenyérnek is csak ritkán tud ellenállni, így 1-2 horgászmódszerrel becsapható és könnyebb lehet rá a horgászat.

Érdekes régi dokumentum akadt a kezembe a napokba, egy "PÓTENGEDÉLY" - melyet külön kellett megvásárolni az illető horgásznak (+5 Pengő) amennyiben második bottal is szeretett volna horgászni. 1944-et írunk és a Balatonon vagyunk.

Miért is volt szükség az alap horgász engedély mellé egy pót engedélyre, esetleg már akkor fogyatkozóban voltak a halak vizeinkben ?

Egyébként a "PÓTENGEDÉLY" kiváltása is tartalmazott némi korlátozásokat : csak egy horog lehet a második készségen is, nem pontyozhat vele, amennyiben már a másik horgászbotja pontyra van szerelve és akkor csak "silány halra mehet" vagy ragadozóra.

Több okból is érdekes ez a viszonylag szigorú horgászrend, mely a későbbiekben jelentősen meg lett reformálva az 50-70 években (3 bot x 3 horog). Vélelmezem a régi időkben (háború előtt) a horgászat úri passzió volt, nem a nép sportja, tehát nem táplálék szerzésről szólt + rengeteg hal volt vizeinkben - ezért elég volt egy horgászkészség is a halfogáshoz, azután ahogy apadt a halbőség nem volt más út >> csak újabb botok bevetése !

Sok a hal = sok a kapás = elég egy bot.
Kevés hal = kevés kapás = sok boton sem fog történni semmi.

Az utóbbi 10 ében egyre többen szeretnék visszaállítania a 3 botos horgászrendet, sőt - bojlis berkekben a 4 botost is támogatnák. Véleményem szerint, nem lehet ennyi felszerelésre figyelni egyszerre és a sok elektromos kiegészítő cucc, pont a szépségét veszi el a horgászatnak. A 3-4 botos horgászat lehetősége fel sem merülhet a legyező, pergető, úszózók körében - hiszen kézben tartott felszerelésükkel, feszülten a kapásra koncentrálnak. Vizeink halbőségét 3 dologgal lehetne visszaállítani a hajdani állapotokra.

1. Tudatos és ésszerű halgazdálkodás
2. Kiváló élettér megteremtése a halszaporodásra.
3. "Catch and release" szemlélet meghonosodása.

Finom, könnyű szerszám kell a sporthorgászáshoz. könnyű hajlékony bot, jól működő, gyorsan és könnyen perdülő orsó, telített vékony angol zsinór, érzékeny sastollpedző, japán féregbélre gondosan felkötött éles horgok. Dorongra kötött s hajlított kampóval, vagy kenderrostra kötött, görbe vasszeggel is lehetett valamikor horgászni. Ilyen durva szerszámmal fogott halat az ősember. Ma már halat fogni, ilyen őskori szerszámokkal nem lehet. A halak az elmúlt sokszáz, sőt ezer esztendő óta civilizálódtak intelligensebbek, óvatosabbak lettek.

Mutatós kép, nem mondom.
A hölgyön látszik, most fog először horgászbotot a kezében, és valószínű nem akció közben lett elcsípve, hanem egy horgásznaptárhoz készült a fotó. A színek viszont parádésak.