Erdély

Második napja csavargunk a havasnak beillő irtatlan erdőkben, megháltunk Dánér Úr szállásán, a csűrben felhalmozott erdei sarjún, aminek olyan illata van, mint a pemetefű cukorkának. Amikor ide megérkeztünk, a nap már lement, és csillagos éjszakát ígért.
Az erdőkkel borított hegyekben talán legszebbek az esték. A patak vizéről, amely még őriz kevéske meleget a nappalról, ködrongyok szállnak fel, de amint szétterülnek a ritkás fák között, fehér lepedővé L sűrűsödnek, amelyen a holdvilág úgy sütkérezik, mint a befagyott L tavon. A világtalan szürkület egyre mélyül, fekete foltokká olvadnak

Rév, Remec, Jádvölgy, Vidapatak. Aki nem járt erre, annak a név nem mond semmit, nekem annál többet. Ha hallom, ha eszembe jut, ma is fény támad bennem.

Érdekes "horgásztatási" módszer van meghonosodóban Erdély keleti területein - például Hargita és Kovászna megyében találkozhatunk vele.

Tehát adott egy 15 x 15 méteres tavacska, amire a friss víz utánpótlás érdekében rávezették a patakot. A tóban lévő halak összetétele Pisztráng és Szajbling.

Csodalatos hetet töltöttem Erdélyben. Készítettem egy pár képet ízelítőnek. A fotókon a következő vizek láthatók :

Maros felső folyása
Nagy-Küküllő
Kis-Küküllő
Ivó
Homoród
Vargyas

További képek

(Klny. a Nemzeti Múzeum
Néprajzi Értesítőjéből)