csuka

A fővárostól kb. 150 kilométer távolságban fekvő Tisza II. tározó sokak szerint az ország legjobb csukás vize. Teljes vízboritáskor ötször akkora, mint a Velencei- tó. A horgászható terület nagysága meghaladja a 90 négyzetmétert. A meder erősen tagolt, a vízmélység tehát változó. Ősszel — a horgászok előtt ismeretlen okból — a vízügyi szervek jelentősen. körülbelül 1 méterrel csökkentik a vízszintet, ezáltal sok helyütt, főként az árterület belsejében. de néhol a gátak mentén is számos termetes csukát (Esox lucius) rejtő gödör, árok válik hozzáférhetővé a horgászok számára.

Azt hinnénk, a horgászat csupa szórakozás. Pedig dehogy – sokszor igazi kínszenvedés. Nem annak indul persze. De aztán valahogy mégis egészen elképesztő kalamajkába keveredhet az ember. És csoda, hogy megússza. Néha a szó szoros értelmében.

Állítólag fülbevalót viselt az 1497-ben a Heilbronn közelében fekvő Böckingi-tóból kifogott, majd Maximilian császárnak ajándékozott csuka. Erről tudósit Konrad Gessner német természettudós a Historia animalium cimű, 1563-ban irott, állatokról szóló könyvében.

Valódi vadvízország közepén, haldokló bokrokkal határolt focipályányi víztükör, egykori tőzegbánya tavak rendszerében. A vízszint emelkedése miatt hatalmas, összefüggő labirintus keletkezett. Az elöntött berek fái és bokrai eszményi haltartó helyekké váltak. Csak horgász legyen a csónak-ülőkéjén, aki 3-4 méter mélyről, a rekettyés ágszövevényei közül kibányászik egy 8-10 kilós pontyot, vagy 4-5 kilós csukát. Mert van belőlük szépen, bár az utóbbiak meg. fogyatkoztak a különböző tilalmi intézkedések ellenére is.

Kár hogy nem vagyok álomfejtő, különben tudnám ,miért visszatérő álmom a pocakos Kardanecker Vili, a sváb fűszeres, akit ötven éve láttam utoljára, amikor kivándorolt Amerikába.