balinozás

Hűvös, párás hajnal ígérete érinti meg a tájat. A tükörsima nagy víz enyhén fodrozódni kezd, a túlpart hegyei lassan kibontakoznak vékony ködfátylaikból. Kelet felől, mint rejtett lámpás, narancsvörös pirkadat festi meg az égboltot, majd a nyárfák felett felbukkan a napkorong. A fény ráömlik a tóra, remegve szétterül az apró hullámok hátán, melyek vidáman a partra úszik a csillogást ás a kékes-barna árnyékokra dobják. Ettől a fű smaragdzöldje is fényleni kezd, megcsillannak a harmatcseppek, és az Öreg fűz levelei Suttogva köszöntik a reggelt.

Károly bácsi, a kukoricacsősz a megmondhatója, hogy kezdetben semmi szerencsém sem volt a Latorcán. Igaz, az idő sem volt a legalkalmasabb. Esős május volt, olyan amit könnyen áprilisnak néz az ember. Az egyik órában száz ágra sütött a nap, szinte pörkölte meztelen hátamat, a másikban meg már a hirtelen jött zápor elől iramodtam a csőszkunyhó felé...