Szalay László - Ólmos eső • Horgaszat.hu

Szalay László - Ólmos eső



Nem horgász téma, de annyira kedves....

Apám, nagy karosszékében, az ablaknál ült és pipázott. Künn, a dísztelen határban, ólmos eső esett, jégpáncélba vonva a mezőt s a feketetörzsű, lombtalan fákat.

Március eleje volt. A nagy természet még szunyókált, s erdő-mező tavaszról álmodott. Szuhay - a kivénhedt béresgazda - bejött a szobába, s mint afféle vénember, esetlenül totyogott. Immegett-ümmögött. Fát rakott a kályhára, aztán dohányt vágott.

A fa - a kályhában - eleinte csak sírt, pattogott, veszekedett a tűzhalállal. De aztán meggyulladt s nagy mormolással, zümmögéssel égni kezdett.

- Öreg, - brummolja apám, aki már szintén vén ember, - tudja-e kend, hogy mit jelent az, ha a kályhában a tűz pöröl?
- Hogyne tudnám, - zúgja Szuhay, - váratlan vendéget!
- Hát oszt kire gondol kend? - kérdi megint.
- Én? Én már csak mindig egyre gondolok, arra, akit úgy hívnak, hogy Kaszás!

Öreg Szuhay nálunk vénült meg. Végigszolgált generációkat, s ma már csak olyan tehetetlen szegény.Aprófát hasít, vagy dohányt vág. Ügyel a kályhákra. Birkát, nyulat nyúz. Fegyvereket tisztít. Vagy megvarrja a szerszámot.

Ez az ő dolga, meg még amit akar. Meg emlékezni, civakodni az apámmal.

- Mihály, - mondja neki az öreg; - ólmos eső esik. Mi lesz a kisnyulakkal? Az idei elléssel?... Mind elpusztulnak!
- A' csak még hagyján, - dörmögi Szuhay; - de mi lesz a gyümölccsel?... A rügyek mind megvakulnak...

Egyszer csak Holló, a süket öreg vizsla, elkezd keservesen vonítani, ott a sarokban, a kályha mellett.

- Ej, ej, - mondja sajnálkozva az apám; - hát csak hasogat? Hasogat, öreg? No ne félj. Nemsokára jön a jó meleg napocska, kifekszel a ház végére, meglátod, mindjárt nem hasogat. Holló, az öreg vizsla, a végét járja. Egyik szemére hályog futott, a hátulsó két lába meg folyvást kinyaklik alóla. Mert szél érte.

Sokat vadászgatott ő életében. Jó kutya volt. Engedelmes, okos, hűséges. Hogy milyen finoman apportírozott, arra elég csak egy példa: a vadászás közben talált, még csak dugónyi fürj- vagy fogolyfiókát odahozta szájában az apámhoz. S amint letette, a kismadár rögtön el is futott. Mert Holló olyan gyöngéden, olyan finoman hozta a szájában. Haj haj! Gajáry Ödöntől kaptuk, kölyök korában... Az ólmos eső meg csak egyre esik a szürkén szomorkodó égből.

Ebéd után pipát tölt az öreg, kicsihol, aztán parancsolja:
- Mihály. Vegyen kend csizmát, subát, aztán kimegyünk.
- Hová a kórságba? - iszonyodik fel Szuhay. Hisz' még a kutyát is kár kiverni ebbe az istenverte időbe!
- Jó, - mondja neheztelve az apám. - Kend csak maradjon. Elmék én magam is. Nem kell senki. Csak adjon egy abrakos tarisznyát.
Öreg Szuhaynak megnyúlik az arca, aztán kacskaringósan kérdezi:

- Abrakos tarisznyát? Oszt minek?

Öt perc mulva künn baktatnak az ugaron. Elöl az apám, vastag bőrbekecsben, görbe botjára támaszkodva, utána a félszemű vizsla, végül meg Szuhay, subában, abrakos tarisznyával... A dombon megállnak, s az öreg megmagyarázza Hollónak, hogy hordja össze az ólmos esőben meggémberedett kisnyulakat. Holló elsántikál, s kezdi hordani az ökölnyi nyulacskákat. Öreg Szuhay dugja őket a tarisznyája, oszt a tarisznyát betakarja a subával.

Estig téb-lábolnak. Vesződnek a zimankóban. Szuhay kétszer is hazaüget, mert tele a tarisznya, - s a végén vagy harminc kisnyulat szednek össze.

- Ide köll nézni, - mondja örvendezve Szuhay; - hát tele van velök az egész zaboskamra!

Attól kezdve az apám, Szuhay, meg a vén Holló, reggeltől estig együtt vannak a zaboskamrában.

Kályhát állítottak, fűtenek, pipáznak, Holló meg a kályha mellett fekszik. Apám minden tíz percben belenyúl a zabosládába, s egy-egy marokkal odaszór a nyulaknak, azok meg játszanak, hancúroznak, átugrálják az öreg Hollót, meg a hasán két lábra állanak. De felugrálnak az apám, meg öreg Szuhay ölébe is.

Estefelé már három-négy szunyókál az apám kabátja alatt, a többi meg odalapul Hollóhoz, alábujik, ráfekszik, mintha csak az anyjuk lenne... Igy mult el a tél.

És megjött a tavasz. Vele a fűszag. A vízivad. A seregélyek. S az útszéli fákon csicsergő csecsere-madár. Megzendült az élet. Szántottak. Kapálták a szőlőt. Metszettek. Fű kizöldült, vetés zsendült, - a nyulakat el kellett ereszteni...

- Menjetek, - mondta nekik Szuhay.
- És szaporodjatok, - tette hozzá az apám.

Ime, ősz van. Ökörnyál úszik a levegőben. Tarlók sárgulnak. Cséplőgépek búgnak. S a sárguló akác másodszor virágzik. Öreg Szuhay reggeltől estig fegyvereket pucol. Az apám patront tölt, gyömöszöl, csavar, Holló kutya meg nyugtalankodva jár-kel a szobában. Holnap kezdődik a vadászat...

Hát kimentek ők hárman: apám, Szuhay, meg Holló vadászni. Elöl Holló, utána az apám, végül meg zsákmányos tarisznyával - Szuhay.Egyszer csak "áll" ám Holló.

- Aha, - mondja Szuhay; - ott a nyúl!

Apám szorongatja a puskát, s megy a kutya felé. De a nyúl csak nem ugrik.Odamegy egészen, - hát uram fia, - a kutya egy nagy nyulat szagolgat, az meg őtet. Ahogy a nyúl meglátja az apámat, örömében nagyot ugrik, odamegy hozzá, két első lábával nekitámaszkodik a csizmájának és úgy néz föl rá.

Jön öreg Szuhay, akkor meg azzal komáz.
- Gyerünk odébb, - mondja az apám zavartan; - ezek a téli nyulak.

Ahogy mennének, még három nyúl szalad oda.Szabadulni akarnak, de még a répából is kijön vagy öt...És akármerre is forognak, a nyulak csak szemlátomást szaporodnak.Már százával vannak. Valósággal körülhemzsegik őket.

- Vigyázzon, Szuhay, - mondja kedvetlenül az apám; - valahogy el ne tapossa őket.

Szuhay sóhajtozik. Elfordulnak hazafelé, de a nyulak mindenütt csak velük jönnek. Falkástól, mint a birkák. Ahogy a tanyához érnek, alig képesek visszakergetni őket...

- Öregem, Szuhay, - mondja este az apám - tudja-e kend, mit jelentett ma ez?

- Tudom, uram, tudom - motyogta öreg Szuhay Mihály. - Azt jelenti, hogy készülődjünk. Mert aki ilyen csodában volt részes, annak már egyik lába a másvilágon jár. Még karácsony előtt meghalt az apám. Szuhay tavaszkor. Holló is ott vadászik már, ahol, ha igaz, nincs hasogatás...

Szalay László - Ólmos eső


Címkék:

Hozzászólás

Bocs a robotok miatt kell.......

style="display:inline-block;width:336px;height:280px"
data-ad-client="ca-pub-0247853432262782"
data-ad-slot="5287266349">