Öreg horgász és a harcsa



Hát itt van megint előttem a kép, a bedőlt fa. Nézem és megelevenedik "az a nap". Minden úgy indult,mint máskor, csukázni készültem. Úgy volt,hogy a szomszéd horgász is velem jön, de elaludt és nem volt hajlandó felébredni a világ összes haláért sem . Kissé bosszankodtam , mert ha a reggel nem jól indul, általában az egész napra is rányomja bélyegét, nem beszélve arról,hogy magamra vállaltam két személy horgász felszerelését, mivel neki csukára , nem volt "becejgolva". Na, mindegy, irány a lagúna.Feldobtam a "mocit" a csónak végébe, elhelyeztem a cuccokat, (ennek a műveletnek a továbbiakban még lesz jelentősége ) és egy kis lámpalázzal (ez mindig meg van nálam, pedig már negyven éve horgászom) kisiklottam a "nagy vízre", onnan néma csendben, (itt már evezve) beálltam a "bedőlt fához". Ma úgy határoztam, hogy itt tanyázom, mivel úgyis rekkenő volt a hőség, az öreg fűz fa meg jól árnyékol (nem egy utolsó szempont). Ezt a helyet különösen szeretem, mivel a "civilizáció fertője" még nem tört be (habár néhol már kezd megmutatkozni, konzerv doboz, reklám szatyor stb.) és a "homo sapiens" sem jelenik meg (minek, hiszen rajtam kívül senkit nem tudna bosszantani, az pedig nem buli). Fél óra múlva már a két úszó az élő kishalakkal már táncolt a vízben. Nem számítottam mindjárt kapásra, mivel a gyakorlat azt mutatta, hogy az általam megzavart környéknek meg kell nyugodnia (meg nekem is). Ilyenkor szoktam a természet titkait fürkészni. Itt láttam azt, hogy a kis csukák milyen "technikával"szerzik meg az élelmet. Mivel rendkívüli ragadozó(még a kisebb fajtársát is megeszi) ezért ösztönszerűen elbújik (főleg nyáron), a kisebbek azért, hogy ne legyenek áldozatok, a nagyobbak meg a támadást innen indítják. Egy aránylag sekély part szakaszon álltam, jól átlátszó volt a víz, amikor egy 10 cm. körüli csukát pillantottam meg,a közeli bokor alól húzott ki,úgy kb. öt másodperc múlva megjelent egy másik,......... harmadik, negyedik....és egyre többen,úgy kb. 8-an lehettek. Félkör alakban "felálltak", fejüket az előttük lévő parti hínár felé fordítva vártak, amíg mindenki el nem helyezkedik. Mikor a csatasor rendeződött, a legszélső csuka, (amelyik a parthoz legközelebb volt), hirtelen bevágódott a hínárosba és a következő pillanatban már nem lehetett mást látni, csak a felkavart iszap által zavaros vizet. Néha elő villant egy-egy kishal fénylő oldala, de mire a víz kitisztult, a csatatérnek semmi nyomát nem lehetett látni.Ez a jelenet félóránként megismétlődött. Az élmény hatása alatt ültem vissza a helyemre, figyelve a rengeteg madár csicsergését. Lassan ment az idő, mivel semmi rablást nem láttam (pedig már három óra hosszat itt ülök, kajáltam is), elbambultam. Lábam mellett a két bot, felkapó kar kinyitva. Magamban elemeztem a mai napot, úgy ítéltem meg, hogy lehet, hogy a szomszéd jobban járt mint én, mert semmi jelét nem látom a halmozgásnak. Ilyen hangulatban morfondíroztam, mikor úgy másfél óra múlva, a lábamnál lévő orsóról (amelyiket a fűzfa belógó ágai felé nézett), lassan tekeredik le a zsinór. Jól van, nem hiába vártam rád, mondtam magamban és átfutott rajtam az ősi zsákmány szerzés ingere, minden ideg szálam az eltűnt úszó felé koncentrálódott,-vigyed,...vigyed csak...jól van még mindig viszi...bevágjak..nem, még várok, de mi lesz ha ott hagyja? A zsinór mozgása lassulni kezdett, majd megállt, mooooost...és a bot pillanatok alatt úgy hajlott meg a kezemben, mint mikor az erőművész egy vas pálcát meggörbít. A bevágás nyomán akkora rántást éreztem a csuklómon, hogy azt hittem kiszakad a helyéről. Mindenre számítottam, de erre nem. Úr isten, mekkora csuka lehet (másban nem tudtam gondolkodni,mi más lehetne) és teljes erőmmel igyekeztem a zsinórt feszesen tartani, ne hogy meglazuljon, mert akkor "annyi". A hal meg csak húz kifele a nyílt víz felé, esze ágában sincs lassítani. A zsinór szakadásától nem kellett tartanom,(30 méter fonott előke,22 kg-ra hitelesítve) csak a kezem bírja, ...de mintha lassulna,sőt majdnem megállt,.....ott van láttam,láttam a hátát...keresztbe fordult a víz tetején..de ez nem csuka...harcsaaa ??? Hú ...mekkora lehet.. a hátát azt marha nagynak láttam, igaz, hogy lehet vagy 25 méterre tőlem,...hát ilyet, ekkora harcsát még sosem fogtam,..mit szól majd az alvós szomszéd...meg a többiek, ez nem sűrűn történik meg ,(Péter barátom NYOLC évig várt rá,míg fogott egyet...na de ha ezt megtudja). A halam fárad, már egyre gyengébb a húzása, sőt már egy párszor magam felé sikerült fordítani...csak el ne menjen...húzom.. sikerült egy métert magam felé vonszolni...jaj...belement abba a rohadt nagy hínár szigetbe...neeeeem, ilyen nincs,kezd szakadni rólam a víz. Hát megőrülök...itt van, de nem mozdul, megközelíteni nem tudom,(csónakot meg nagyon kikötöttem, ha azzal kezdek kínlódni, biztos elmegy...jaj szomszéd, miért kellett ma elaludnod). Most már mindegy, lesz ami lesz, elkezdem teljes erőmből húzni a halat, ha törik a bot, nem érdekel. Dühös vagyok az egész világra, kezd rajtam úrrá lenni a kétségbeesés. Húzom a halat, olyan mintha egy hatalmas fatuskót húznék...nem mozdul...lehet, hogy már nincs is rajta, hát akkor ennyi.... és szinte rutinszerűen tekerem az orsót...lassan jön a hínár köteg...jön...már itt van úgy 5 méterre...de furcsa...mi az ott a hínár tetején...egy hatalmas halfarok. ITT VAN!!!.Beletekeredett a hínárba, mondtam hogy szép az élet. Jól van, most már az enyém vagy "picikém". Gyere,gyere...úgy van...tudod te hogyan kell viselkedni...de szép vagy...ez az ...már csak 2 méter...nehogy most kezdj szemétkedni...akkor se mész el...itt van...na még egy kicsit...ez az, most gyere szépen , most vigyorogj azzal a széles bajuszos pofáddal, de nekem akkor is szép vagy,...na gyere.... hol a merítőm...hol a merítőőőőm,..(vágóbot..).nem, ez nem lehet igaz, hát persze úgy volt , hogy a szomszéd hozza, mert neki nagyobb van, de most egy siiiiincs.Mit csináljak, azt hiszem bele nyúlok a pofájába...igen, de ott áll ki a hármas horog ...(???????????) megpróbálom a fejét legalább kiemelni a csónak oldalához...csak a drót előkét érjem el, akkor már nincs gond....Ez az, itt vagy a kezemben, fogom a drót előkét, hú, de nagy vagy, nagyobb mint a lány unokám, lehetsz másfél méter. Na most szépen Iván bácsi feljebb húzza azt a nagy fejedet, úúúgy.....gyere...na,...mi van?...hát az előke itt van a kezembe,...hova mész , mi ez itt ....a horog???? de hová tűnt az egyik ága.....letööört???......... Megbénultam!.....Nézd,hogy kiszabadult a hínárból, még a farkával elköszön...menj...menj .....menj...menj...most már tiéd a pálya. Kegyetlenül érzem magam, ezt nem lehet megemészteni, még egyszer végig gondolom, hogy mit lehetett volna tenni,....de hogy az a nagy hármas horog letörjön......hát ilyent. Azt hiszem innét már nem kell folytatnom a történetet, sejthető, hogy két hétig rá sem tudtam nézni a horgász cuccra.

Megjegyzés: Azóta sokszor próbálkoztam azon a helyen, hátha találkozunk, de a víz tükrön csak egy rövid feliratot hagyott a farkával, "egyszer volt Budán kutya vásár". Azóta tudom, hogy ez a halakra is vonatkozik.

Öreg horgász és a harcsa


Köszönöm, hogy leírtad a

Köszönöm, hogy leírtad a leírhatatlant.......
De sokszor buktam már hasonlóan nagy halat, és örülök, hogy valaki szavakba tudta önteni ezt a keser-édes érzést.
üdv, geri

Gergő.Sikerült képet találnom

Gergő.Sikerült képet találnom a fent említett helyről.

Hozzászólás

Bocs a robotok miatt kell.......

style="display:inline-block;width:336px;height:280px"
data-ad-client="ca-pub-0247853432262782"
data-ad-slot="5287266349">