admin blogja

Először is köszönjük, Janeznek, hogy rálelt erre a régi felvételre az archívumában és elküldte nekünk. A filmen, két kitűnő Magyar harcsahorgász teszi próbára tudását a talján harcsák birodalmában. Érdekes - az Olaszok nagy halevők, de nemigazán kultiválják az édesvízi halakat, ezért a hazai vizekhez képest fantasztikus, a harcsa a ponty és a süllő állománya az Olasz folyóknak.

A horgász - bár van rendes munkája, és minden OK körülötte, félig-meddig mégis a társadalmon kívül él, mert lélekben állandóan a tóparton van sörrel a kezében, valami haverjával, vagy éppen egyedül, és bütyköli a szereléket, turkál a kukacban, készíti az etetőanyagot, a bojlit, vagy azon gondolkodik, hogy legközelebb hova menjen és milyen dipet használjon: meggyeset, barackosat, vagy inkább valami vaníliásat...

Az írás, 1992-ből származik, és az akkori horgász lehetőségeket mutatja be a Dunán. Azóta, lett új híd, még több partvédő kövezés, a kanálisok meg lassan megszűnnek. Egyszóval, 18 év alatt sok minden megváltozhatott !

Dunai horgászkalauz - a főváros határai között

A Hortobágy-Berettyó, vagy a Hármas-Körös mentén sűrűbben járók felfigyelhettek arra a jelenségre, hogy a halak pipálnak, levegő után kapkodnak, vagy rosszabb esetben már a tetemüket sodorja a víz. A jelenséget az oxigén, pontosabban az oldott oxigén hiánya okozza. A vízvizsgálatok kiderítették, hogy a szerves anyag-terheltség az átlagosnál tizenötször nagyobb, ennek köszönhetően a vízben oldott oxigén szintje 2 mg/l körül alakul, mely szinte minden körösi halfajnál az élettani minimum alatt van – magyarul a hal fullad.

Megvallom, heteken keresztül magam is ott ültem vasárnap reggelente a televízió képernyője előtt, várva a Tüskevár újabb epizódját. Láttam már korábban is a filmet, olvastam ifjúkoromban a könyvet. A történet tehát nem volt új. Ami mégis arra késztetett, hogy e számomra korai időpontban televíziózzak, az a Matula bácsit alakító színész, Bánhidy László lebilincselően kedves alakítása volt. No nem kritikusi babérokra török; ez mások asztala. De megfogott a színészi alakításból sugárzó természetszeretet.

Mindannyian tudjuk. hogy a felesleges halmennyiség beszolgáltatása a soroksári Duna-ági horgászok önkéntes felajánlása volt ás mint ilyen azt a célt szolgálja, hogy ezzel a közélelmezést segítsük elő. Ebben a felajánlásban minden soroksári Duna-ági horgász érdekelve van ás rajtuk keresztül azok a dolgozók. akik nehezebben jutnak halhoz mint azok a horgásztársak, akik - dacára a rossz nyári fogási lehetőségeknek - mégis csak néha napján egy-egy pontyot süllőt vagy harcsát emelhetnek szákjukba.

A 15. századtól kezdve a Duna-delta a Török Birodalom része volt. Az krími háborút lezáró 1856. évi párizsi béke a Duna-deltát két másik megyével együtt a Moldvai fejedelemségnek juttatta. Egyúttal alakítottak egy nemzetközi bizottságot, amely a hajózást segítette elő. 1859-ben, a Moldva és Havasalföld egyesülésével létrejött Románia része lett.

A Duna, mielőtt elérné a Fekete-tengert, 2857 kilométer megtétele után három ágra szakad: legnagyobb ága az északi Chilia-ág – 116 kilométer hosszú, középen helyezkedik el a Sulina-ág 63 kilométer hosszan, délre pedig a Szentgyörgy-ágat találjuk a maga 70 kilométeres hosszával. E három ág között számtalan mellékág, csatorna, láp, nádas, homokdűne és erdő alkotja azt a növény- és állatvilágban gazdag területet, amit Duna-deltának nevezünk. A főágak között húzódó csatorna- és víziút-hálózat olyan szövevényes labirintust alkot, amelyet a Delta őslakosai sem ismernek teljesen.

A tulajdonképpeni Duna-delta mintegy 8000–10000 éves, és a Duna által hozott hordalék lerakodásával alakult ki. Lakott részein románok, lipovánok, ukránok, haholok, törökök, tatárok, örmények, ruszinok, zsidók, görögök és magyarok élnek. Leggyakrabban román és ukrán beszéd üti meg fülünket, de a vendégszerető helyiek olykor megpróbálkoznak a messziről jött idegenek nyelvén is. E színes nemzetiségű lakosság kultúrája különleges csemege a néprajzkutatók számára: templomaik, temetőik, érdekes elrendezésű házaik jó okot szolgáltatnak egy kis szárazföldi sétára. A világ minden tájáról érkeznek a Duna-deltába madarászok, horgászok – vagy csak egyszerű természetkedvelők, hiszen ez utóbbiak számára is exkluzív látványossággal szolgálhat a madarak és halak népes serege mellett megfigyelhető teknősök, siklók, békák, kis- és közepes testű rágcsálók, kisragadózók megannyi fajából álló életközössége.

A Duna-delta 1938 óta Nemzeti Park, 1990 óta Bioszféra Rezervátum, 1991-ben pedig a Világörökség részévé nyilvánították.