A legújabb fejlemények a Tisza-tó körüli botrányról

Amint azt a MOHOSZ korábbi közleményében is kifejtette, megtévesztő és jogellenes minden olyan tájékoztatás, amelyet a Tisza-tavi Sporthorgász Kft, vagy e társaság nevében Hegedűs Gábor ügyvezető a Tisza-tó horgászati célú hasznosításával kapcsolatosan közzétesz. Amint azt írtuk, a Tisza-tó horgászati célú hasznosítója továbbra is a MOHOSZ, hiszen a haszonbérleti szerződést kötött Tisza-tavi Sporthorgász Kft csak akkor léphet birtokba, ha a halászati törvény értelmében a MOHOSZ-t illető kártalanítási összeget megfizették. A pontos törvényi rendelkezés szerint: "A haszonbérlő mindaddig birtokban marad, amíg a haszonbérbe adó az elszámolási kötelezettségének eleget nem tesz." [Hhtv. 14. § (3) bekezdés]. Példával élve, olyan ez, mint amikor valaki eladja a házát, ám az új tulajdonos csak akkor költözhet be, ha a vevő a vételárat kifizette!

A tényleges helyzet az, hogy a Kft (a pályázat idején még Közhasznú Társaság, azaz Kht.) már 2002-ben megkötötte a Tisza-tóra vonatkozó haszonbérleti szerződést és azért nem lett a "víz kezelője", azaz nem léphetett birtokba, mert sem az FVM, sem a Kft nem fizette meg a MOHOSZ-nak a kártalanítási összeget. Nyilvánvalóan ennek következménye, hogy a Kft 2003-ban pert indított az FVM és a MOHOSZ ellen, hogy az FVM fizesse meg a kártalanítási összeget a MOHOSZ részére, a MOHOSZ pedig ennek az összegnek a megállapítása céljából adja ki a bíróságnak az összeg megállapításához szükséges adatokat. A MOHOSZ ezt meg is tette és az ennek alapján elkészített igazságügyi könyvszakértői vélemény mintegy 700.000- forintos, az igazságügyi halászati szakértői vélemény pedig több mint 145 millió forintos kártalanítási összeget jelölt meg, amit a MOHOSZ javára kellene megfizetni. Ez a per azonban még folyamatban van. Tehát a Tisza-tavi Sporthorgász Kft birtokba helyezkedésének az a törvényi akadálya, hogy a törvény rendelkezése szerint, a MOHOSZ addig folytathatja a korábbi tevékenységét a Tisza-tavon, ameddig a (most már bíróság által jogerős ítéletben megállapítandó) kártalanítási összeget részére meg nem fizetik.

Sajnálatos, hogy az FVM jogászai is tévedtek a törvényi rendelkezés értelmezésében és ennek alapján az FVM részéről is téves tájékoztatás jelent meg 2009-ben a minisztérium honlapján. Ennek oka, hogy a minisztérium jogászai tévesen értelmezik az Alkotmánybíróság döntését, az Alkotmánybíróságnak az egyedi jogvitás ügyek eldöntésére vonatkozó hatáskörét. A MOHOSZ álláspontját igazolja a MOHOSZ mint felperes és a Kft., illetve az FVM mint I-II. rendű alperesek közötti perben (az adott egyedi jogvitás ügyben hozott) Fővárosi Ítélőtáblai határozat indokolásának megállapítása is. E szerint: "A Hhtv. 14. § (3) bekezdése értelmében a halászati jog haszonbérletére kötött szerződés megszűnésekor, eltérő megállapodás hiányában, a haszonbérlő követelheti az általa létesített, el nem vihető halászati berendezéseknek, létesítményeknek - ideértve a telepítési költségek meg nem térült részét is -, valamint az okszerű gazdálkodás mértékéig a hasznos beruházásoknak a szerződés megszűnésekor tényleges értékét. A haszonbérlő mindaddig birtokban marad, amíg a haszonbérbe adó az elszámolási kötelezettségének eleget nem tesz. A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből kitűnően a felperes igényeinek kielégítéséig birtokban maradhat, a korábbi helyzet változatlanul fennállhat, következésképp nincs olyan kényszerítő körülmény, amely a felperesnek az I-II. rendű alperesekkel szembeni jogvédelme szükségességét alátámasztaná." A Fővárosi Ítélőtábla tehát - helyesen értelmezve a Hhtv. 14. §-ának (1) bekezdését -, azt a helyzetet tekintette jogszabályszerűnek, amelyben a MOHOSZ a Tisza-tó halászati hasznosítója mindaddig, amíg részére a kártalanítási összeget meg nem fizetik!

A birtokban maradás joga pedig azt jelenti, hogy a MOHOSZ továbbra is jogosult pl. a jegyek kiadására, jogosult és kötelezett a víz őrzésére és a halgazdálkodási terv szerinti halasításra. A MOHOSZ tehát e jogosítványával él és eleget tesz az említett kötelezettségeinek.

Megismételjük és megerősítjük a korábbi közleményünkben foglaltakat, hogy tévednek és a MOHOSZ által foglalkoztatott halőröket kívánják megfélemlíteni mindazok, akik azt híresztelik, hogy "a halőri tevékenység végzésére a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. által foglalkoztatott, a halászati hatósághoz bejelentett, és nyilvántartásba vett halőrök lesznek kizárólag jogosultak. Más szervezet foglalkoztatásában lévő halőrök a Tisza-tó területén 2010. január 01.-ét követően ellenőrzési joggal nem rendelkeznek". Tévedésük alapja, hogy minden rendelkezést megelőz a halászatról és horgászatról szóló törvény (Hhtv.) 14. § (3) bekezdésében írt rendelkezés, amelynek értelmében az új hasznosító csak akkor léphet birtokba, ha a korábbi hasznosító (a MOHOSZ) megkapta a neki járó kártalanítást. Amennyiben ezt a MOHOSZ által gyakorolt jogot, illetve kötelezettség teljesítését bárki meg kívánná akadályozni, annak ezt a jogát bíróság előtt kellene érvényesítenie. Mindaddig azonban, amíg ebben a tárgyban a jelenlegi helyzettől eltérő jogerős ítélet nem születik, a MOHOSZ javára szóló törvényi rendelkezések szerint kell eljárni. A Tisza-tavi Sporthorgász Kft-nek és a halászati hatóságnak is. Ugyanis "a birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak a kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg" [Polgári Törvénykönyv 188. § (2) bekezdés]. Azt pedig senki sem állíthatja, hogy évtizedekkel ezelőtt a MOHOSZ erőszakkal lépett a Tisza-tó birtokába. Mivel pedig a birtokláshoz hozzátartozik a birtok védelmének joga, azaz a halőrzés is, a MOHOSZ-nak, joga van halőröket foglalkoztatni. Sajnálatos, hogy a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal dolgozói ennek nincsenek tudatában, illetve a felsőbb szerv (FVM) téves jogértelmezésen alapuló utasításai szerint cselekedve, levélben (sic!) értesítették halőreinket, hogy szolgálati igazolványaikat, illetve halőri naplójukat adják le a hatóságnál. Tudniuk kellett volna (kellene!), hogy ilyen rendelkezést közigazgatási határozatba kell foglalni. Ezt a jogi felkészületlenséget azonban a közigazgatási eljárásról szóló törvény akként pótolja, hogy ilyen esetben is határozatként kezeli a téves hatósági cselekményt. Ennek alapján halőreink jogorvoslati kérelemmel éltek, ami a "levélbeni parancs" végrehajtását megakadályozza. Tehát nem kell a kért dokumentumokat beszolgáltatniuk a hatósághoz! Halőri jogosultságuk a törvény rendelkezésein alapszik. Továbbra is végzik tevékenységüket.

Mint korábban is kifejtettük, ízléstelenek, alaptalanok és a jog nem tudásából adódóak azok a kijelentések, amelyekkel a horgászokat próbálják fenyegetni és rábírni arra, hogy a Tisza-tavi Sporthorgász Kft területi jegyeit vásárolják! Teljességgel alaptalan a jegyforgalmazókat is kártérítési és büntetőjogi szankciókkal fenyegetni. Mint fentebb már írtuk, a jegyárusításra a MOHOSZ jogosult mindaddig, amíg joga van birtokban maradni, azaz addig, amíg részére a kártalanítási összeget meg nem fizetik. Magyarország jogállam, ahol a jogszabály által biztosított jogait mindenki megvédheti a független bíróság előtt. Ha kell, még az állam szerveivel szemben is! A MOHOSZ is ezt teszi. Tény és sajnálatos azonban, hogy ez a jogvédelmi eljárás időigényes. A szükséges jogi lépéseket megtettük. Várjuk a bíróság mielőbbi döntését! Továbbra is arra biztatjuk horgászainkat, hogy a MOHOSZ által kibocsátott területi jegyeket vásárolják, hiszen a Tisza-tó halászati, horgászati hasznosítói jogait a MOHOSZ a törvénynek megfelelően gyakorolja és a Hhtv. szerint a MOHOSZ az egyetlen szervezet, amelyik törvényesen forgalmazhatja az egyesületeken, illetve jegyforgalmazókon keresztül a Tisza-tóra érvényes területi jegyeket.

Ugyanakkor biztosítjuk horgászainkat - igazunk biztos tudatában is! -, hogy abban a nem várt esetben, ha a bíróság másképp döntene, mint ahogyan a MOHOSZ értékeli a jogi helyzetet és a Kft-t tekintené jogos hasznosítónak, horgászainkat kár nem érheti. Mindazoknak, akik a MOHOSZ által kibocsátott területi jegyet vásárolták, a MOHOSZ természetesen és jogszerűen, a teljes jegyárat visszatéríti.

Magyar Országos Horgász Szövetség